Kuba saját szemmel, teljes szívvel. III.

           
                                             Vamoooooos !!

És ez a nap is elérkezett!!
Mondjuk az előző azért még okozott meglepetéseket......Miután bepakoltam nagy-nehezen a szép kis piros bőröndöm, kiderült......több kilóval túlléptem a megengedettet......Újratervez....2x......És igen!!! Benne vagyok!!
Gyanútlanul elvonultam fodrászhoz(mivel ugye mégsem mehetek friss frizura-nélkül Kubába....!!), ahol várakozás közben az utazós chaten olvastam, hogy Zsolt kezében maradt a bőröndöm füle! Nos.....gyors bőrönd vásárlás....ami a párom szerint pezsgő színű.....sztem kaki...És megint pakolok....A kézipoggyászom is lecentizve.....épp belefér.Most vagyunk indulásra készen! Erre inni kell....

Hajnali 03h után ébresztő.A taxi 04-kor vár. Czafik már a reptérről küldik az sms-t.....beindult a gépezet. :-)
Együtt a csapat, pörgünk 1000el, mindjárt teljesül az álmunk.
Bőröndök fóliázása, feladása.....és akkor mi is lehetne más hátra, mint koccintani az utazásunk sikerére, egy kis CubaLibrével? Nyilván. El Sombrero volt a mixer. Yesssss! 

Amszterdamban nem sok időnk van az átszállásnál, azért küldünk 

1-2 üzenetet az ismerősöknek, családtagoknak. Még nem tudjuk.....napokig ez az utolsó wifi lehetőség. 

Sikerül egy morcos kevésé sem jóindulatú KLM-es hölgyet kifognom, aki nem akarja átengedni a kézipoggyászom.....Tóthék beszólnak hogy náluk nincs is, az ő helyüket is foglalhatom, és jön egy kedves illetékes fiatalember, int egyet, vihetem! Yeeeeee! 

A repülőn folyamatosan hozzák az ennivalókat, mi meg folyamatosan kérjük az innivalókat......hiszen ugye a folyadékpótlás igen fontos.

Úgy 10 órát repülünk, nem olyan vészes, csak az utolsó 1 óra megy nehezen. A képernyőn látjuk a távolságot, méregetjük....most már csak pár centi! 

Közben a mosdóban már levettem a hosszú ujjú felsőt, toppra cserélve mindjárt nyáriasra véve a figurát. Papucs is van a táskámban.....rutinos utazó vagyok. És leszállás! 

Úúúúúúú....itt vagyunk, már érezzük a párás levegőt......hol vannak a csomagok? Gyerünk már kifelé! Hol fognak várni? Miről ismerjük meg? És igen!! Feltartott papíron : Szabó Edith 

Bemutatkozás, majdnem ugrálunk örömünkben, pedig még nem is sejtjük, aki fogadott minket, Lily Rodríguez a Barátnőnk lesz! 

Meglátjuk az első pálmafákat, klassz az idő, úgy 28 fok.

Szép az élet Babocsaynééééni!!!

Irány a transzfer, és a szállás. Mindent imádunk útközben.....az embereket, az épületeket, a fákat!

Kubát!

Szőröstül-bőröstül!!

Hazaértünk. :-)

Már 100-nál több fotóm van, és még nem is láttunk semmit.....azaz dehogynem.A már könyvekből ,Youtube-ról ismert tipikus látványosságokat. Ráismerünk 1-2 épületre, de csak tátott szájjal isszuk be a sok látnivalót......Tényleg itt vagyunk? 

Irány a szállásunk! Drukkolunk, menjen a lift......a 7.-en fogunk lakni..... van pár kiló cuccunk.Kihagynánk a bemelegítést....És mázlink van! Ráadásul nem hogy működött, még fel is vitt a hetedikre! Amit aztán soha többet....mert a negyediken azontúl mindig megállt, ahonnan jobb esetben még a hatodikig továbbkönyörögtük.Rosszabb esetben újra a földszinten kötöttünk ki....de kit érdekel???

Gyors sorsolás, ki melyik lakásba kerül....persze a párok maradtak...:-)

A kilátás remek. A mi ablakunkból a Capitoliumot, a másik lakásból a tengert látni. Nos.....Persze hogy nyomban koccintani kellett egy kis Cubalibrével! Csak mert ugye így illik....

És itt elkövettünk egy kis hibát. Utólag tudtuk meg, ha Rumos üveget nyitunk, az első kortyot ki kell löttyinteni az Isteneknek! Később azért bepótoltuk, semmi pánik.

Gyors rendezkedés, átöltözés, már az esti bulihoz illő egyen cuccba. Smink, megint koccintás, és vágjunk neki a Prádónak, felmérjük a környéket, mielőtt jön értünk a transzfer.

Ja.....még nem mondtam. Annyira ügyesen választottuk a tartózkodásunk időpontját ( jóóóó....jóóóó.....akkor még nem tudtuk hogy talán mégsem teljesen....de erről később.),hogy pont erre a hétre esett a Baila en Cuba Salsa fesztivál, ahol napközben jobbnál jobb workshopok, este meg még jobb koncertek történtek.Amit mindjárt első este sem hagyhattunk ki, nyilván.

Szóval sétikáltunk kicsit, és megint csak ámultunk, és bámultunk. És mindent imádtunk. 

Aztán a Parque Centralnál vártuk a kisbuszunk.Közben mellénk csapódott egy nagyon kedves fiatalember, érdeklődött honnan jöttünk, hogy vagyunk.....stb. Mondta hogy baromi mázlisták vagyunk, mert pont ma van a szivarfesztivál, szívesen megmutatja. Kicsit dilemmáztunk......és sajnálattal közöltük, értünk mindjárt jönnek! De hát ez csak egyszer van 1 hónapban, és nincs messze.....nos....Nagyon sajnáltuk.Még váltottunk 1-2 szót, és kedvesen elköszönt. Álldigálltunk egy darabig, tanakodtunk, majd úgy döntöttünk, van még idő, és ha nincs messze, majd mi megtaláljuk! Szépen neki is vágtunk a mutatott irányba. Nem jutottunk messzire, mikor hozzánk szegődött egy kedves, mosolygós csaj. Érdeklődött a szokásos dolgok felől, és közölte, ő ismer minket, hiszen szomszédok vagyunk!! Ja? Tök jó! Mi meg keressük épp a szivarfesztivált. Óóóóóó...semmi pánik. Mindjárt mutatja az utat. De adnánk 1 szál cigit? Peersze. :-) Mindjárt jött 1-2 srác, csak 1-1 cigit szeretnének...Azért lassan kicsit elkezdtünk aggódni. De szomszédasszony megnyugtatott, nincs miért, a környék be van kamerázva, és különben is mindjárt ott vagyunk. Mondjuk egyre sötétebb kis utcákba kanyarodtunk.....ám mégiscsak 6-an vagyunk! Végül bekanyarodtunk egy kapualjba, bent kislány játszott, anyuci söprögetett.Majd megérkeztünk a fesztivál helyszínére, egy lakásba. Kedves rasztahajú srác kínálgatta a portékát. Volt ott kis doboz, nagy doboz, emeletes, amit csak akarunk. Na jó......de most akkor cígöljük a koncertre? Megint tanakodás, és végül egy kisdobozos, 3 szálast választottunk.

Talán egy leheletnyivel már kevésbé volt kedves a barátunk? De idő van, húzzuk a csíkot! Szomszédasszony kifelé még ráakart beszélni hogy szponzoráljuk a családját 1-2 cuccal ( ami itt a turisták fizetőeszköze, és kb 1 Euronak felel meg), mire nagy nehezen sikerült lelépnünk."Szomszédasszonyt sem láttuk többet.... :-)

Vissza a megbeszélt helyre. Kisbusz sehol. Mikoris megint jött egy kedves ember, akit majdnem elhajtottunk, mondván no...gracias ( lassan ez lett a refrén...)!! Szerencsére addig erőszakoskodott, hogy rájöttünk, ő a kísérőnk, aki a koncertre visz. Cesar. A busz nem ott állt ahol vártuk, hanem szemben, az Inglaterra szállodánál, és nem kicsi, hanem bazinagy! De innen már sínen voltunk. A bulihelyszín tök klassz volt, lett asztalunk, és rögvest 1 üveg Rummal indítottunk, némi kólának megmutatva. És itt lettünk felvilágosítva, hogyan is kell vele bánni. :-)

Mehet a buli, tánc, és csápolás a 3. sorban. Bamboleo ! Aztaaa! Igazán kitettünk magunkért, pedig akkor már túl voltunk a 24 órán, és 2 repülőn. Csúcs klassz egy nap volt, így elsőre. Itthon vagyunk. Ez a mi helyünk. Nem tévedtünk. 

Viva Cuba ! 

                             Folyt.köv. :-)