Riasztóan jó délután. :-)

 Avagy egy riasztó kiakadása is elsülhet jól.

Szombaton épp ebéd után voltunk, mikor telefonon kerestek. 

Szentendrén a nagynéném házában hajnali 4 óta szól a riasztó! 

Nos.....ők Balatonon. Mi az ebédhez megivott rose után. 

Szóval bíztatás, még egy kis kitartás, úgy még 1 óra és nemsokára kocsiba ülünk.

Szerencsére pikk-pakk kijutottunk, forgalom, piros lámpa alig.

És tényleg. nem semmi hangja van!

Szépen kiriasztottam, és úgy 3 perc múlva frászt kaptam a következő sziréna hangtól. Szóval beketyózott a rendszer. Hajnalban áramszünet volt, és  azóta megy a buli. Na de honnan? Percekig kerestük a dobozt, de "csak" pár másodpercig szólt, így beletelt kis időbe mire felfedeztük a bűnöst. Nincs más hátra, létrára fel, némi szerelgetés, cserecucc, és végre újra rendeltetésszerű működés, valamint ami a lényeg, csend! Hurrá!

Persze ha már erre jártunk, bár épp elkezdett cseperegni az eső, csak leugrottunk a Promenádra. 

És nyilván hogy megint találtunk valami újat. Azaz régit, egy retro múzeumot. Ami sajnos az áramszünet miatt épp zárva volt, szóval ide még visszatérünk.

Azért sétáltunk egy jót, és ettünk egy remek fagyit a kedvenc cukinkban, a Lolában, ami szerintem veri a Szamost. Bár már éppen zártak, még kaptunk 2 tölcsér finomságot. Mmmmmmm az a belgacsoki!

Szóval Szentendre az én csupa csücsök szívem egyik "csücsöke". Mert mindig találunk valami újat, vagy régit, szépet nodepláne érdekeset. Meg naná hogy finomat. 

Hiszen habár lehet valami riasztó, mégis kisülhet belőle valami klassz is végül ugyebár?!