Kuba saját szemmel, teljes szívvel. II.

     
                                   Második fejezet. Avagy a megvalósítás éve.

Elkezdtük a tervezgetést, könyveket olvastunk, videókat néztünk, barátokat, ismerősöket kérdezgettünk.
Karácsonykor kiderült, a kemény magból az egyik párnak más tervei vannak. Pontosabban van fontossági sorrend, és hát ugye az a piszkos anyagi....Elkezdték a közös életet, ami házfelújítással, sok-sok kiadással jár, így bár sajog a szívük, az elkövetkezendő évekbe nem fér bele egy karibi út.
Nem így terveztük.......de azért mi nem adhatjuk fel, biztos ők is megértik!
A Karácsony más meglepetést is hozott. Mert mindennek van valami oka.....és ennek jelentős! Majd meglátjátok....Kaptam a páromtól egy könyvet ( mondjuk ebben semmi meglepő nincs, nagy könyvfaló vagyok....), ami hogy-hogy nem Kubáról szólt. Persze hogy sűrűn lapozgattam.

Közben belekeveredett a képbe egy régi salsás ismerős, aki már nem egyszer járt a mi vágyott helyünkre. Beajánlott közénk egy számunkra idegen embert, csak hogy páros legyen a létszám, mert az eddigi állás szerint 7 fő maradtunk.
De mi nem ezt a lovat akartuk!! Ha végre eljutunk, akkor olyan emberekkel szeretnénk, akik közel állnak hozzánk! Csak Barátok! Tehát gyorsan le is szavaztuk. A többiek kérésére az ismerősünk összeállított egy program listát, amit egy találkozás alkalmával át is néztünk, kérdeztünk, kiegészítettünk.Később persze teljesen át is írtunk.....
Amiben biztosak voltunk, minket első sorban nem a megszokott turista látványosságok érdekelnek, nem a tengerparton akarjuk a 2 hetet tölteni, és hogy "bele akarunk csapni a lecsóba"! :-)
Közben egy utazási irodás ismerőssel is össze ültünk, ő is adott ajánlatokat.Végül is az ő segítségével jutottunk nagyon kedvező áron a repjegyekhez, amiből immár csak 6-ra volt szükség, mert tovább csökkent a létszámunk...Megint az a piszkos pénz.....
Így maradt a 3 házaspáros. Czafiék, azaz Mari, és Jani, Tóthék, azaz Hajni és El Sombrero, valamint mi Zsolttal.
Az egész utunkat legdöntőbben befolyásoló tényező, mondhatnám a kulcsunk Kubához közben folyton a szemem előtt volt! Az a bizonyos KUBA könyv! Amit az egyik alkalommal együtt lapozgattunk Marival, csodáltuk a képeket, és jelölgettük hogy ezt is meg kell néznünk.......azt is látnunk kell......

Végül az utolsó oldalon az író megköszöni a segítséget egy Ody nevű kubai hölgynek, akik végig kalauzolta őket azokon a csodálatos helyeken. És mellékesen közli hogy Ody jól beszél magyarul, valamint több elérhetőségét is felsorolja.
Nyilván több se kellett nekem......irány a FaceBook......megkeresés, ismerősnek jelölés, és üzenet küldés.
Eltelt 1-2 hét, mire választ kaptam. De onnantól úgy folyt köztünk a levelezés, mint régi barátok között! Kezébe vette az ügyünket, és máris ment minden, mint a karikacsapás! 
Sőt, mint kiderült, jön Magyarországra. Megbeszéltünk egy személyes találkozót. És már nem is kérdés......úgy üdvözöljük egymást első látásra, mint barátnőkhöz illik. 
Alaposan felkészülve mentünk 4-en a 6-os fogatból. Könyvekkel, kérésekkel felszerelkezve.

 Ody pedig teljes haditervvel, ötletekkel, ajánlatokkal. Már biztos volt.......senki másra nincs szükségünk, itt aztán kézben van tartva minden. Több mint 3 órát szánt ránk az amúgy kevés idejéből, és abszolút besózva váltunk el. Akár azonnal indultunk volna.

Aztán még 2x találkoztunk itthon, és már minden sínen volt, mi meg számoltuk a napokat.
Szintén egy salsás ismeretségnek köszönhetően már a Havannai szállásunk is le lett fixálva, tudtuk, már semmi sem állíthat meg minket.....Készülj Kuba !!!
Megyünk. 
Én már vágtam is a centit! 

Közeleg a Nagy Nap :
2016.11.22.
                                                                                 Folyt.köv. :-)