Kuba saját szemmel, teljes szívvel. V.

               

                                                   Kuba szivárványa

2016.November 24. 
Hihetetlen hiszen gyönyörű nyári napra ébredtünk. Nyilván megint kakas kukorékolásra, és az utcai árusok kiabálására. De itt még az sem zavar, keljünk csak minél korábban, használjunk ki minden pillanatot!

Erre a napra Soroa , azaz Kuba szivárványa lett betervezve. Pinar és Havanna között található félúton. 

Az autóban Lilyvel közösen régi magyar slágereket énekeltünk. :-)

Las Terrazas. 1971-ben alapították a közösséget. Kb 1000 főt számlál, saját iskolával, óvodával, leginkább önfenntartással. Sierra del Rosario. Aaaaaztaaaa.....hegyoldalakkal körülvett tó, hihetetlenül csodálatos kilátás. Naná.....hiszen Buenavista kávéültetvény !  Jó kilátás. 8 hektár területen.

Itt ismertette meg velünk a Hamiltonra roppantul hasonlító, így igen jóképű idegenvezetőnk többek között a turista fát. Mert ugye a turisták jönnek, napoznak, leégnek, kivörösödnek, és lehámlanak......pont mint ez a vörös törzsű fa teszi. :-)

Sok kilométert sétáltunk, fel, le....kis keskeny ösvényeken, harsogóan zöld bokrok, égbenyúló fák között. A flóra és a fauna tobzódásában. 
Találkoztunk Tocororoval , vagyis a kubai , csipkés farkú Trogon nemzeti madárral. Aki persze nagyon csini, kék-fehér-piros ruciban énekel az ágon.

Láttuk a teraszokat, ahol régen a kávét szárították a napon, és a "malmot", ahol lehántották a száraz héjat. St. Serafina kávéültetvény romjai között is sétáltunk, de azért a névre nem vennék mérget.

Itt szeretném kijelenteni, csak remélem hogy nem sokszor tévesztem el egyes helyek nevét....Néha jegyzeteltem, de sajnos nem mindig, és az sem tuti hogy pontosan. Szóval nem vállalok felelősséget. :-) De a szándék a fontos.

Míg sétáltunk, Lily barátnő-kísérőnk mesélt nekem Martina cucaracha-ról, a szépséges csótány lányról.....cucarachita :-) Már nem is utálom a kis futkosókat annyira. Megjegyzem az itt tartózkodásunk alatt összesen 2-vel találkoztam, bár ők nem voltak épp szépségesek, vagy legalább is nem tűnt fel.
Közben persze megéheztünk, így betértünk az egyik helyi kis teraszos étterembe. Ahol immár lassan megszokott módon, fenomenális kajákat kaptunk, emberes adagokban.
Evés után.....na nem szieszta....De akkor legalább egy jó kávé? Naná. De mennyire jó?? Mmmmmmm....Cafe las Terrazas....kicsi fagyi benne, kicsike alkohol.....Őőőőő....Szép az élet!

Benézhettünk volna egy csodálatos Orchidea kertbe, de egyhangúan leszavaztuk. Inkább több időnk legyen másra.
És újabb néhány kilométer, a zöld minden árnyalatával játszadozva.
Hopp.....egy óriási termeszvár. Meg néhány lépcső.....de már hiányozna is. :-) Úgy érzem folyton fényképeznem, videóznom kell, néha már-már az életem kockáztatásával....amit Hajni persze szóvá is tesz, miszerint " azért nézz előre is néha...". Lám, lám.....ilyen egy meg nem értett krónikás élete..... :-)
Mellékesen mondjuk egyszer megjegyezte, ő nem is igen fog fotózni, én úgy is rengeteget csinálok, és így legalább tuti rajta lesz a képeken. Kis fifikás.

Mire leértünk az ösvényen, újabb csoda tárult elénk. Az a bizonyos vízesés. Nekem különleges kötődésem van a vízhez, talán azért mert Rák vagyok, talán nem.....minden esetre imádom az ilyen "vizes cuccokat". 
Nagy lelkesedéssel de kicsit kevésbé nőiesen másztunk bele a vízesés alján lévő természetes medencébe, Sombrero meg is jegyezte: "sexy maaami..." Itthoni Lilinket emlegetve abszolute autentikusan elénekeltük 3-an lányok a La batea című nótát, mindeközben élethűen eljátszva a patakban mosó asszonyokat! Volt is sikerünk! 

Még "Hamilton" is megtapsolt minket.

Rajta vagyunk a pontos dokumentáción, egyes képek, páros képek, és csoport képek készülnek. Nem tudom mit kezdtem volna a régi kis 24 kockás fotómasinámmal.....??

Csak kapkodjuk a fejünket, és egyik ámulatból esünk a másikba.
"Hamilton" szerint sokkal kevesebben veszik bele a turista programjukba a helyet, mint gondolnánk. Én nem is értem. Alice itt tényleg csodaországban érezné magát.
A kocsihoz visszafelé még elsétálunk egy étterem mellett, ahol természetesen élő zene szól, persze hogy megint leragadunk. De sajnos csak pár percre......pedig ha tudtuk volna hogy minden percet meg kell becsülnünk, amiben zene van!!!
Haza érve szembesülünk az áramszünettel....nos....lépcsőzés nélkül nem élet az élet. 7. emelet. Lily mondjuk nem örül, hogy pont mára ígérte hogy fel ugrik hozzánk. 
Persze megint fotózom a naplementét kedvenc erkélyünkről, sőt, kitalálom, a lányok formázzanak körülötte a kezükből szívecskét, és úgy kattintgatok róluk 1-2 képet. Mire rám kerül a sor, nyilván lement a nap.....

És megint készülődés az esti bulira, koncertre. Sminkelés a teraszon, mivel áramszünetben ott van a legvilágosabb....Tök hangulatos. Ahogy a neszkávézás hideg vízzel. Lehet hogy nem noooormális.....de nekünk ez is tetszik!
Videót is készítek, nyilván, mondjuk "kicsit" sötét, de annál hangulatosabb. A "Budapest Tv" sorozatom az utazás végére majdnem 1 órásra kerekedett.
Mire kikupáltuk magunkat, indulhattunk is a szokott találka helyre, a Hotel Inglaterrához. Most csak fél órát késett a busz, legalább hallgathattuk az élőzenét, és csodálhattuk a körbe ledezett teherautókat, autómatuzsálemeket, vagy csak a járókelőket, illetve a műanyag, és fém kerti székből alkotott dizájnos ülőalkalmatosságon strázsáló parkolóőrt.

 A Baila en Cuba aznapra Haila, és Habana Primera koncertet szervezett, jót táncoltunk, csápoltunk rájuk, ahogy szoktuk, közvetlenül a színpad előtt. A hangulatot csak fokozta az immáron szintén megszokott esti üveg Havana Club elfogyasztása, kevés kólával, sprite-al keverve.

Végre találkozhattunk Odyval is, akinek utazásunk lebonyolításának nagy részét is köszönhettük.
Ez után az újabb esemény dús nap után is jólesően szédülünk az ágyba, azzal a jó érzéssel, hogy reggel megint bezsebelhetünk néhány klassz élményt, halhatunk fülbemászó zenét, és TÁNColhatunk! 

                                                                                        Folyt.köv.