Kuba saját szemmel, teljes szívvel! IV.

                         Zsupppsz....bele a közepébe!

XI.23.Szerda.

A szoba sorsolás úgy hozta, mi kerültünk a külön lakásba, ahol rendes konyha, és étkező asztal is volt. Mondjuk csak 4 székkel......ami az összes volt a 2 lakásban. De napról napra "elkubaisodtunk", és egyre fifikásabbak lettünk. Az elején 2 turnusban ettünk, aztán ( talán ihletet kaptunk...?...) :

kineveztünk 2 festékesdobozt ülőkének, és máris együtt tudtunk étkezni.

Mondjuk nem bíztuk a véletlenre a dolgot. Itthonról 2 rúd szalámit, sajtokat, levesporokat, tartós kenyereket is hoztunk magunkkal. De hamar kiismertük a környéket, és megtaláltunk minden fontos beszerzési helyet, mint a Rum bolt, vagy a péksütemény bolt. :-)

Az első reggel, azaz inkább hajnalban úgy fél 7 tájt ébredtünk először, kakas szóra. Nem adtuk meg magunkat azonnal....( pláne hogy kb 01-kor feküdtünk le ). Ám rövidesen rá (és fel...) kellett ébrednünk, nincs vissza út......vagy alvás. Gondoskodtak róla az utcai árusok, akik nagy hangon kiabálva kínálták az épp aktuális portékájukat. És ez így volt minden reggel. :-)

De úgy sem aludni jöttünk ide, nem pazarolhatjuk az időt punnyadásra.

Reggeli után irány a Prado! 

Már egy csomó videót láttunk róla, ideje saját szemmel körül nézni. És igen! Pont olyan mint gondoltuk. Le-fel sétálnak az emberek, fiatalok bandáznak zenét hallgatva, nyüzsög az élet. 

Csak rövid sétára volt idő, mert már várt ránk Lily , akit már mint barátnőt üdvözöltünk, és aki bemutatta nekünk Havannát 2 cabrióból. Az egyikben a fiúk, a másikban a lányok utaztak. Aztaaaaa.....szép az élet Babocsai néni! És Havanna meg egyenesen csodálatos!

Sok mindent megtudtunk, többek között azt, hogy ha a lovasszobor bármelyik lába a levegőben van, akkor csatában halt meg a rajta ülő, valamint ha a tengerre néz, akkor külföldi, ha a város felé, akkor kubai volt. Hogy a Prado tulajdonképpen választóvonal Old Havanna és Centro Habana között. 

Beugrottunk a régi Partagas szivargyárba, ahol már nem dolgoznak, de ahol egy nagyon érdekes szivar bolt található.

Egyébként nekünk minden érdekes. Azok az autók. És azok a fazonok? Hihetetlenek a házak, épületek. Hosszú-hosszú kilométereket sétálunk, és lépten-nyomon meg-meg állunk, annyi a csodálkozni, látni való. Van ahol szinte fal sincs, a közvetlen szomszédban pedig szinte palota.

A színek kavalkádja lenyűgöző, és szebbnél érdekesebb falfestésekre csodálkozunk. De most komolyan.....itt még az állatok is barátságosabbak! Az utcákon kóborló kutyák, és macskák is békében megférnek egymással. :-) A gyerekektől meg egyszerűen elolvadok. Azok a szemek. Az iskolások egyenruhában járnak, és nyilván ugyan úgy utálják mint nagyon régen mi is a köpenyt. Pedig szerintem csinos. A lányok rövid szoknyája ráadásul valami rafinált módon van szabva, mert közben nadrág.

A Los Nardos étteremben olyan ebédet eszünk, hogy ketté áll a fülünk. Persze mindenki bele eszik a másikéba is.....mmmmmmmm......az a hal.....meg az a hús. Akkora csomaggal távozunk, hogy még 2x tudunk belőle enni.

Mondjuk a Floridita-ban nyomokat is hagyunk ebből kifolyólag, mert Hajni útravalójából csordogál a szaft..... Nos....Ez ugye az a hely, ami Hemingway-nek is egyik kedvence volt. Szerinte Kuba legjobb Daiquiri koktélját itt lehet inni! És mivel azt is ő mondta : "Mindenkinek igaza van, míg be nem bizonyosodott, hogy téved" , ezt azon nyomban ellenőriznünk is kellett. És végül is igazat adtunk neki.

Nem mellékesen persze itt is élő zene szólt, amitől nyilván nem tudtunk sokáig egy-helyben maradni. Mondjuk hely az nem nagyon volt, de mi már itthon is megtanultunk zsebkendőnyi területen táncolni, így ezt a problémát is hamar orvosoltuk. Sikerült is elég nagy látványosságot okozni, no de pláne hogy a fiúk egyen pólóban voltak. Ezért sok turista azt hitte, a műsor része hogy táncolunk. Mi meg nem ellenkeztünk. Hogy abszolúte autentikusak legyünk, így egy szivart is körbe adtunk egymásnak, kisebb-nagyobb sikerrel. 

Kis táncos pihenő után gyerünk tovább. A helyi Váci utca, Obispo . Mondhatom hogy nekünk való!! Shopping a javából. És minden sarkon zene szól! Nem is haladunk túl gyorsan....Csak nem mehetünk el a jó zeneszó mellett! És már roptuk is az utcán! Imádtuk! Na jó, haladjunk. Pá métert. Mert megint fülbemászó dallamok. Naná, leállunk. Azaz dehogy állunk, hisz jár a lábunk. Janit máris megragadja az épp aktuális zenekar egyik tagja, kezébe nyomja a clavet, azaz azt a 2 keményfa pálcát amivel a jellegzetes ritmust adják. Húúúú. Aztán azt látom Marit is kikapják a sorból, és már táncolnak is vele. 

Mint az őrült fényképezek. ( Később, itthon aztán kiderült mikor felraktam a képeket, hogy Regal (( a tánctanárunk)) nagybátyjával táncolt! ). És már Hajni is táncoltatva van. Azta. Hát már hogyamanóba ne vennénk tőlük CD-t.? :-)

Megint séta.....kicsike. Mert 2 kiülős étterem közti kapualjban is zenélnek. Nem is akárhogy. És táncol egy helyi fiatalasszony. Nyomban videóznom kell. A következő pillanatban pedig kikapják a kezemből a cuccom, átadják, és máris benn találom magam középen, amint az énekessel táncolok. Azt sem tudom merre van az előre.....csak pörgök, ahogy a macskaköveken lehet, repül a napszemüvegem, és olyan figurákat táncolunk, amiről lövésem sincs. Kapom a "bacunákat" elölről-hátulról, néhányat sikerül is "kivédenem". :-) Édes Istenem. Álmodom? Közben egy forgatócsoport élesben dolgozik. Lehet már fenn vagyok a YouTube-on? Bár sosem lenne vége.......bár alig kapok levegőt, tán a lábam is remeg. De könyörgöm......Ez Az Élet! 

Újabb Cd-vel gyarapodunk. :-)

Nem túl gyorsan, de végül kilyukadunk A Maleconon. Janival még itthon úgy gondoltuk, ha a 2 hét alatt sehová sem megyünk, csak elnézelődünk itt, nekünk már az jó lesz. És valóban. Ez Az a hely. Kisebb-nagyobb csoportosulások, szivarozók, horgászok, fura ételeket árusítók, és "csak" zenét hallgatók. Na és a tenger.....meg a sziklák és a hullámok. Végem van. Tényleg vannak emberek akik ezt nap mint nap láthatják? Itt élhetnek? 

Igen.....tudom....cseppet azért más turista szemmel ez a világ. De én belehabarodtam, na. Szerelem a javából.

Idő van.....vissza kell térni a szállásra, mert este megint buli, várni fog a busz. Különben is, lesz még alkalom bőven a hasonló élményekre ( akkor még nem tudtuk hogy nem túl sok....).

Kiutazás előtt többen figyelmeztettek. Kubában bármi megtörténhet. Felesleges annyi programot terveznünk, a fele sem fog sikerülni. Nos.....ezt este meg is tapasztalhattuk. Másfél órát vártunk a transzferre, közben több telefon. A busz elromlott, javítják, nemsokára.....Közben persze táncoltunk kicsit, és látni való is volt bőven. De kijött rajtunk az utazási fáradtság, a kevés alvás, és úgy döntöttünk nem várunk tovább. Azon ritka esték egyike volt, mikor éjfél előtt ágyba kerültünk. Azaz inkább zuhantunk, mint akiket leütöttek.

Nem sokkal több mint 24 óra leforgása alatt több élményben volt részünk, mint egyébként néhány hónap alatt....

Mi jöhet még?

:-)

                                Folyt.köv.