Óbuda, én így szeretlek!
Sokszor morgok a páromnak, képtelen vagyok felfogni miért van nálunk ennyi szemét?
És most a szétszórt dolgokra gondolok..... :-)
Pedig igazán nem kerül semmibe azt a nyomorult galacsint a kukába dobni, netán hazavinni, és ott a szemetesbe hajítani.
A csikkekről nem is beszélve. Hogy a tökömbe kerül nem 1-2 az óvoda kerítésén belülre is??
Vesszőparipám a szelektív, de nem is annyira szemétgyűjtés! Az össze nem nyomott óriás flakonokkal......
És még sorolhatnám.
De most inkább arról szeretnék írni amit ma este láttam, és megdobogtatta a szívem!
Szeretünk sétálni.
Rácsodálkozom a fákra, virágokra, emberekre, erre-arra ami szép, kedves, érdekes.
A Flórián téri parkon andalogtunk éppen keresztül, mikor felfigyeltem 2 guggoló alakra.
Naná hogy megtorpantam, kíváncsinak születtem, na!
A párom ilyenkor szokott tovább rángatni, de nem mindig sikerül neki....mint most sem.
Akkor láttam meg, hogy (gondolom) anyuka és kisfia van egy kis facsemete két oldalán, a mama nagyon magyaráz, és a gyerkőc egy műanyag flakonból locsolja a kis fát.
Igen.
Ilyen Emberek is vannak!
Akik veszik a fáradtságot, és lehoznak egy kis vizet megöntözni egy fát!
Apró gesztus.
De milyen szép is lenne ha mindenki tenne 1-2 hasonlót.
Ha minden nap összeszedne 1-1 szemetet (volt ilyen megmozdulás is!), mi több, el sem dobná senki!!
Mennyivel szebb lenne a Világ! Ez az ország! Óbuda!
Köszönöm ennek a kis családnak, megdobogtatták a szívem.
Óbuda, én így szeretlek! :-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése